Vita a Költségmegosztó Pályázat visszavonásáról 2. - Csiha András

2020. máj. 13. szerda, 12:29

Bemutatkozás

Mielőtt még bármit is írnék, állítanék, el kell mondanom, hogy 1995-től 2015-ig saját vállalkozásomban foglalkoztam (távfűtött és saját kazánházas) épületek fűtési rendszereinek korszerűsítésével a felméréstől a tervezésen, a kivitelezésen és a beszabályozáson át a fűtési költségmegosztók felszereléséig Kelet-Magyarország több városában, több ezer lakásban. A fűtési költségmegosztási szolgáltatást saját fejlesztésű alkalmazással végeztem, aminek egyedülálló újdonsága a fűtési csövek jelentős, adott lakásnál akár a hőigény 10…50%-át is kitevő hőleadásának figyelembe vétele volt matematikai statisztikai alapú iterációs számítással. A fűtési költségmegosztás kérdéseiről cikkeket írtam, előadásokat tartottam konferenciákon itthon és külföldön – amit főiskolai docensként akkor is teljesen cég- és márka-függetlenül tettem. Nyugdíjasként cégem ezzel foglalkozó részét eladtam, ma már semmilyen személyes érdekeltségem nincs a költségmegosztásban, véleményem kizárólag szakmai ismereteimen, tapasztalataimon alapul.

Kérem a tisztelt olvasókat, ha lehet, olvassák el előbb Sziklai Ferenc írását, felfrissítve a benne foglaltakat, hogy a helyzetet, utalásaimat, hivatkozásaimat, érveimet könnyebben és jobban megértsék.

 

A pályázat célja, tartalmi részei

Sziklai úr azzal indította cikkét, hogy az egész pályázati kiírás úgy rossz, ahogy van, vissza kell vonni. Sem céljával, sem módszereivel nem ért egyet: sem hőfizikai-energetikai, sem pénzügyi, sem költségmegosztás módszertani szempontból nem tartja megfelelőnek – sem egészében, sem részleteiben.

Az én álláspontom röviden összefoglalva az, hogy véleménye alapvetően hibás alapokon nyugszik, állításai, következtetései nem állják meg a helyüket. Egyetlen kérdésben tudok vele részlegesen egyetérteni – bár teljesen más indokok alapján, mint ő –, ezzel kezdem.

Én nem kardoskodnék ugyan a pályázat visszavonása mellett, de el kell ismernem, hogy nem ez a legszerencsésebb pályázat, amivel eddig találkoztam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kissé túl erőszakosan kínálja a legfeljebb 50% támogatást (legfeljebb bruttó 350.000 Ft/lakás értékben) a kiírásban megfogalmazott erős árukapcsolással.

 

A kiírás szerint ugyanis elengedhetetlen alapfeltétel, hogy úgynevezett okos költségmegosztós és telepített adatgyűjtős fűtési költségmegosztó rendszert alakítsanak ki a pályázók, ami legalább heti digitális hozzáférést biztosít a lakóknak saját fogyasztási adataikhoz. Előírja ugyan és támogatja is a fűtési rendszer korszerűsítését (a csőrendszer szükséges átalakítása, strangszabályozók beépítése és beszabályozásuk, termosztatikus radiátorszelepek) és az sem akadály, ha mindez már részlegesen vagy teljesen megtörtént, de mindenképpen kötelező tétel az okos költségmegosztási rendszer kialakítása.

A pályázók felszerelhetik radiátoraikat akár okos (időprogramozható) termosztatikus fejjel is, az alapfeltétel ehhez is az okos költségmegosztási rendszer megvalósítása. Akár régi radiátoraik cseréjéhez is kaphatnak támogatást, de csak akkor, ha azokat új alumínium radiátorokra cserélik, és nem írom le még egyszer a kötelező alapfeltételt. Hogy ha már radiátorcsere, akkor miért kötelezően alumínium radiátorra, ez is megérne egy eszmefuttatást, de ebbe most nem megyek bele.

Nem vitatva el, hogy minderre a kiírónak természetesen joga van, én biztosan nem írtam volna ki ilyen, nagyon specifikus tartalmú, erősen korlátozó, árfelhajtó és a támogatás energia-hatékonyságát csökkentő tartalmú pályázatot. Szerintem az elengedhetetlen alapfeltételként szabott drága okos költségmegosztási rendszer kialakítása csak „hab” lehetne azon a tortán, amire ma még nagyon sokan vágyakoznak, de hab nélkül. Nem mintha ez a hab egy elátkozott dolog volna, de a torta nélküle is nagyon finom lenne, nagyobb lehetne és többeknek juthatna belőle. Nem szerencsés szerintem, hogy kötelezően etetnek drága habot az egyszerűen csak tortára vágyókkal, ráadásul így ugyanannyi pénzből csak kevesebb torta készülhet el.

Hogy teljesen konkrét legyek:

• A pályázati kiírásban szereplő célszámok alapján, lakásonként átlag 3.5 költségmegosztóval számolva a 2 milliárd forint elnyerhető teljes támogatási keret több mint 10%-át, körülbelül 210 millió forintot kell kötelező alapfeltételként az épületekben telepített adatgyűjtőkre, a „habra” fordítani.

• Ahol eddig nem voltak még az okos költségmegosztáshoz megfelelő költségmegosztók, azok felszerelését ez a kötelező alapfeltétel most 62.5%-kal drágítja meg.

 

A pályázati kiírás ilyen alakulásában feltételezésem szerint vagy a kiíró nem kellő helyzetértékelésének és/vagy egyes érdekelt cégek hatékony lobbi-tevékenységének lehetett szerepe.

A pályázat elvárt és utólagos monitorozással ellenőrzött feltétele, hogy a pályázók legalább 10%-os fűtési energia-megtakarítást érjenek el a fűtési rendszer teljes körű korszerűsítése esetén, de ez az elvárás elég laza és viszonylagos. Nagyon függ attól, hogy a fűtési rendszert most újítják-e fel teljesen vagy részeiben, vagy az már régebben megtörtént. Az igazi, jelentős energia-megtakarítás ugyanis ettől várható el, vagyis részletezve

• a jól működő, beszabályozott hidraulikájú fűtési rendszertől,

• a minőségi termosztatikus radiátorszelepektől,

• a megbízható fűtési költségmegosztóktól,

• a fűtési közösség által elfogadott, megelégedésükkel működő költségmegosztási rendszertől,

• a tanultan tudatos és költségérzékeny fűtéshasználattól.

Ehhez képest az előírt okos költségmegosztás a helyszínen telepített adatgyűjtőkkel csak minimális plusz megtakarítást hozhat (és ugyanez igaz az opcionális radiátorcserékre is) – már ha egyáltalán hozni fog valamennyit, viszont jelentősen növeli a beruházási, majd az üzemeltetési költségeket is.

Én egyáltalán nem terveztem költségmegosztást olyan épületben, ahol ezzel a pályázattal elérendő okos költségmegosztós és helyi adatgyűjtős rendszert telepítettünk volna. Őszintén mondom, nem is tudtam jó szívvel ajánlani a megrendelőknek, hogy ilyen rendszert építtessenek ki, pedig természetesen képesek voltunk rá, ráadásul az nekünk nagyobb hasznot hozott volna úgy a beruházást, mint a kiértékelést-elszámolást tekintve. Az oka főleg a megrendelők sovány pénztárcája volt, és az, hogy az ezzel járó tetemes plusz kiadás csak évtizedekben kifejezhető megtérülésű lenne.

Már a technikumban, majd az egyetemen is azt a műszaki aranyszabályt plántálták belénk, hogy a megoldandó feladat szükséges és elégséges megoldását keressük, márpedig ez a kiírás nem ebben a szellemben fogalmazódott meg.

 

Néhány szót nem árt szólni arról, mit is jelent a pályázatban kötelezően megvalósítandó okos költségmegosztó rendszer helyi adatgyűjtővel kiegészítve. Tulajdonképpen a költségmegosztótól nem vár el többet, mint hogy elektronikus és távleolvasásra alkalmas, úgynevezett rádiós kivitelű legyen – ez a mai gyakorlat, a már felszerelt és működő költségmegosztók nagy része ilyen. Leolvasásuk viszont már többféleképpen történhet:

• a lakásba történő bejutást igénylő egyedi leolvasás kézi adatgyűjtő számítógéppel, évente egyszer,

• távleolvasással, a lakásokon kívülről, mobil rádiós adatgyűjtővel, évente akár többször is,

•  távleolvasással, folyamatosan, az épületben telepített adatgyűjtővel/adatgyűjtőkkel (1. ábra).

Ez utóbbi két esetben a rádiós adatgyűjtők internetkapcsolaton keresztül egy központi szerverre továbbítják a leolvasott értékeket, innen érhetik el a saját fogyasztási adataikat a lakók, megfelelő jogosultságokkal.


1. ábra: Okos költségmegosztó rendszer sémája telepített adatgyűjtőkkel (forrás: Techem)

A pályázat csak a harmadik változatot támogatja, de azt egyben kötelezően elő is írja.

A pályázatra sok kérelmet adtak be, ezek szerint a távfűtött társasházak-lakásszövetkezetek látnak benne fantáziát és bele mernek vágni. Az elsőket már el is bírálták és 49 projekt nyerte el teljes egészében a kért támogatást, összesen bruttó ~240 millió Ft összeget a rendelkezésre álló összesen 2 milliárdból. Ezek között találtam olyat is, ahol jó 20 éve mi korszerűsítettük a fűtési rendszert a tömbfűtőműtől a radiátorokig, anno még elpárologtatós költségmegosztókat felszerelve, ezzel egyidejűleg sem hőszigetelés, sem nyílászáró csere nem történt. Az összesen 210 lakás fűtési energiafelhasználása 5 év alatt a bázisévihez képest először 48%-ra csökkent (!), majd 55%-ra emelkedett vissza és nagyjából itt állandósult (csak zárójelben: a nagyon túlméretezett szivattyúk fordulatszám-szabályozásúakra kicserélésével a keringetés villamos energiafogyasztása 1/3-ra csökkent)! Nem lehetetlen, de én elég nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen régóta energiatakarékosan működő, beállt fűtési rendszerből az okos költségmegosztókkal és a helyileg telepített adatgyűjtőkkel még több mint 10% megtakarítást ki lehet hozni. Egyáltalán nem vagyok ellendrukker, pár év múlva megláthatjuk.

Magát a konkrét hivatalos pályázatkiírást és a kapcsolódó anyagokat a https://tav2019.nfsi.hu/ lapon találják az érdeklődők.

 

Fűtési költségmegosztás, fűtési költségmegosztók

Mert ha valaki fázik, és saját költségén pluszfűtéssel melegebbet csinál, akkor kétszer fizet, mert a költségmegosztó mérése azt mutatja, hogy a távfűtés több hőt ad. Ez szakmai hiba!” Az idézet Sziklai úr cikkéből való és nekem azt mutatja, hogy nagyon nem érti, miről szól a fűtési költségmegosztás.

Azzal kell kezdenem, hogy sajnos Magyarország távfűtött épületeiben már hosszú évtizedek óta működik egy fűtési költségmegosztás, Sziklai Ferencéknél Miskolcon is, csak éppen fűtési költségmegosztók használata nélkül. Igen, ez a fűtött négyzetméterenként vagy légköbméterenként fizetendő átalányhődíjas rendszer, ami a lehető legrosszabb fűtési költségmegosztás, mert az égvilágon semmi köze nincs a lakások tényleges hőfogyasztásához!

 

Kérem, képzeljék el, hogy a boltban 300 forintért az egyik embernek egy kiló, a másiknak másfél kiló, a harmadiknak meg csak fél kiló kenyeret adnának, mert az elosztást hajszín, cipőméret, magasság… vagy valami más alapján végeznék, nem tömeg (a hétköznapi nyelvben súly) alapján mérleggel! No, ebből lenne aztán óriási patália, teljes joggal, pedig csak pontosan ugyanolyan „költségmegosztást” végeznének, mint ami a távfűtésben történik időtlen idők óta! Az átalánydíjasnak mondott fűtési díjfizetés sajnos nagyon beitta magát az emberek tudatába, ezért most nehezen fogadják el azt az egyszerű tényt, hogy a lakások fűtési hődíjának nem a fűtött terület (m2) vagy légtérfogat (lm3) a mértékegysége, hanem az elfogyasztott hőenergia (GJ).

 

Ehhez az átalánydíjashoz képest minden olyan költségmegosztás, ami már legalább részben fűtési költségmegosztókkal mért adatokon alapul, csak jobb lehet, mert valamilyen mértékben a lakások tényleges hőfogyasztását is figyelembe veszi.

Sokan szerzett jognak tekintik a nekik jól bevált átalánydíjas rendszert, ők a nagyobb fűtési hőigényű szélső lakások lakói, akiket rosszul érint anyagilag a költségmegosztás bevezetése. Nekik azt szoktam mondani, hogy évtizedekig a közbenső lakások lakói fizették meg kényszerűen az ő fűtési költségük elég jelentős részét. Az érvelést megértik, el is fogadják, de valahogy nem lesznek boldogabbak tőle.

Sziklai úr egyébként a lakásonkénti hőmennyiségmérős megoldás mellett teszi le a voksot – azt viszont egyáltalán nem tudja elfogadni, hogy ezt a hőfogyasztást költségmegosztókkal mérjük megközelítően, ki érti ezt? (Különben a lakásonkénti hőmennyiség-méréses elszámolással is van egy kis gond, erről a cikkem végén belinkelt másik írásomban olvashatnak.)

 

Még egy anomáliára szeretném felhívni a figyelmet: a fűtési költségmegosztó nevében a világ minden nyelvén egyértelműen szerepel, hogy a FŰTÉSI KÖLTSÉG megosztására találták ki (heat cost allocator, Heizkostenverteiler, répartiteur de frais de chauffage…). Vagyis nem csak a fűtési hődíjéra, mert természetesen a fűtési alapdíj is része a fűtési költségnek! Ezt is hiába mondom és írom (és nem csak én) már legalább húsz éve, sajnos falra hányt borsó, nem hajlandók figyelembe venni az illetékesek, pedig az ilyen elszámolás jelentősen serkentené a megtakarítási hajlamot.

A fűtési költségmegosztók felszerelését, a rendszer üzemeltetését és a fűtési költségmegosztást minden ellenkező híresztelés ellenére független és hozzáértő szakcégek végzik a fűtési közösségek megbízásából. Szakmai tanácsokat adnak ugyan a megbízóiknak, de a fűtési közösség joga, hogy a számukra elfogadható, nekik leginkább megfelelő költségmegosztási arányszámokról döntsön. A költségmegosztó cégek nem diktálnak semmit, tevékenységüket törvény szabályozza (igaz, ez a törvény szerintem nagyon nem megfelelő, de ez most nem ide tartozó kérdés).

 

A fűtési költségmegosztókról és a költségmegosztásról sajnos nagyon hiányosak az átlagemberek ismeretei, és ezért – mint minden ismeretlentől – idegenkednek tőlük. Erre ráadásul még rá is tesznek egy lapáttal az olyan vélemények, írások, amik hiányos ismereteik és tévképzeteik alapján valótlan információikkal „jóindulatúan” még növelik is ezt az idegenkedést, bizonytalanságot.

Pedig az elektronikus fűtési költségmegosztóknak nagyon szigorú szabvány előírásainak kell megfelelniük, és természetesen meg is felelnek. A szabvány kidolgozásához például az egyes fűtőtestekre történő elhelyezésüket, hőtechnikai illesztésüket sok-sok évig tartó, sok ezres méréssorozatok alapján határozták meg. Erről a témáról nagyon sokat lehetne még írni, de az már bőven meghaladná jelen cikk kereteit.

 

Felújítások, költségek, megtérülés

Hibás Szikai úr azon állítása, hogy költségmegosztási rendszert bevezetni, radiátorokat cserélni csak az épületek előzetes hőszigetelése után lenne szabad. Erre az egyik ellenpéldát éppen az előzőkben említettem, de tucatjával tudnék még ilyen sikeres projekteket felsorolni csak a saját gyakorlatomból. Ha minden feltétel adott volna hozzá, természetesen egy mindezeket egyszerre megvalósító komplex rekonstrukció volna az ideális, Németországban például így csinálták-csinálják, de a lakók kiköltöztetésével, és mindenre kiterjedő belső korszerűsítésekkel együtt – sőt, néha az épületek jelentős átszabásával (szintszám csökkentés, utólagos erkélyek-teraszok, tetőkertek…). Ennek nálunk elsősorban erős pénzügyi akadálya van: az építészeti felújítás (hőszigetelés, ablakcsere…) jelentősen nagyobb összeget igényel, mint a fűtési, miközben a beruházás fajlagos energiahatékonysága (GJ/év,Ft) pedig kisebb. Ez utóbbi kijelentést kissé árnyalja az a tény, hogy az épületgépészeti rendszerkomponensek műszaki élettartama rendszerint rövidebb az épületszerkezetiek élettartamánál, vagyis az utóbbi esetben az energia-megtakarítás hosszabb időn keresztül jelentkezik.

Egy már felújított fűtési rendszernek a később felújítandó épülethez illesztése egyáltalán nem jelent gondot a rendszer hőtechnikai és hidraulikai újra méretezése után a strangszabályozókkal, kétcsöves rendszer esetében a visszatérő csavarzatokkal vagy a radiátorszelepekkel, valamint a fordulatszám szabályozós szivattyúval.

A nem hőszigetelt épületben nem fog a felújított fűtés miatt páralecsapódás és penészesedés kialakulni (viszont ennek nagy lesz a veszélye, ha az ablakcserékkel együtt nem oldják meg a megfelelő szellőztetést is!).

 

Sziklai úr bizonyos feltételezésekkel kiszámolta, hogy (a fűtési rendszer teljes körű korszerűsítése esetén elvárt) 10%-os energia-megtakarítás miskolci hődíjjal számolva egy átlaglakásnál 11.7 év alatt térülne meg a lakóknak. Ez biztosan így van, de a lakók jelen pályázatban csak a felújítási költségek legfeljebb 50%-át fizetik. A projekt teljes és valós egyszerű megtérülése ennek a duplája, vagyis 23.4 év az elnyerhető 50% vissza nem térítendő támogatással, ami szintén a mi pénzünk, csak éppen adók formájában „kölcsönadtuk” az államnak, és most éppen célzottan visszakapjuk. Szóval megtérülést szerintem a teljes bekerülési összeggel kellene számolni, a lakók egyéni megtérülése csak egy becsapós, látszólagos dolog.

Az előzőekben írtak szerint a tényleges energia-megtakarítás nagyon erősen függ a projekt konkrétan választott tartalmától. Ha a teljes fűtési felújítást is tartalmazza, akár 30…40% is lehet, ha már megtörtént ez a felújítás és mondjuk csak a kötelező okos mérőrendszert és a választható radiátorcserét valósítják most meg, a 10% is erősen kétséges (de ez esetben a 10% nem is elvárt minimum a kiírás szerint). Tehát az energia-megtakarítás és a megtérülés igen tág határok között változhat, főleg ha az országosan nagyon is eltérő hődíjakat is figyelembe vesszük.

Ami a pályázat „Önállóan nem támogatható tevékenységek” kitételét illeti, Sziklai úr értelmezése szerintem téves (cikke utolsó két mondatát nem tudom máshogy érteni), ez a megfogalmazás nem jelent nem-támogatást.

 Az a) - d) pontok a pályázatban kötelezően teljesítendőek (vagy már teljesítettek) és természetesen támogatottak is az okos költségmegosztással együtt, de a támogatás fennáll a szabadon választható e) - h) pontokra is. A 10…50% támogatási arány egyáltalán nem tisztességtelen, a pályázó határozhatja meg mire és mennyit kér a korlátokon belül, fixen lehet vele előre számolni.

Ahol már kicserélték a radiátorok egy részét, azokat természetesen nem kell ismételten kicserélni.

A finanszírozás ugyan előfinanszírozás, de azt nem egy tételben kell teljesíteni, lehetőség van 3 részre bontani és görgetni, lásd https://tav2019.nfsi.hu/ oldalon: Gyakori kérdések és válaszok.

 

Irodalomjegyzék

Akit a költségmegosztás téma ennél részletesebben érdekel, annak ajánlom „A fűtési költségmegosztás aktuális kérdései” cikkemet (Magyar Installateur, 2014/4.), ami még mindig teljesen aktuális, részletes irodalomjegyzékkel: 
https://1drv.ms/b/s!AnGH5qiqDsdqgf1CWzwGCqXo2x34qA?e=GzVODG

 

Csiha András

 



A vitaindító cikk a fotóra kattintva érhető el!

 

 

 

Utoljára frissítve: 2020. máj. 15. péntek, 13:02
Megjelent: 1323 alkalommal
Értékelés:
(0 szavazat)
Címkék: