Érvek a Költségmegosztó Pályázat visszavonása mellett 1. - Sziklai Ferenc írása

2020. máj. 13. szerda, 12:11

2019. június 17-én megjelent a ZFR-TÁV/2019 kódszámú pályázat („Okos költségmegosztás alkalmazásának elterjesztése, radiátor csere alprogram” címmel), amelynek tömörített változatát a MIHŐ (Miskolci Hőszolgáltató Kft.) 2019. augusztus havi Hírmondója ismertette. Valószínűleg az ország többi hőszolgáltatója is közzé tette. Elolvastam, mint érintett lakó; elolvastam, mint nem ifjonc épületgépész szakember és elkeseredésemben leírtam szakmai és emberi gondolataimat.


Ami elsőként eszembe jutott:

• Ez a pályázat szakmai és gazdasági hiba az előző 15 évben elkezdett ú.n. Panelprogram fűtésátalakításai során már elkövetett szakmai tévedések folytatása miatt. Ezek alapján egyszerű a kérés: vonják vissza a ZFR-TÁV/2019 kódszámú pályázatot - továbbá

• szakmai bűn a nem hőszigetelt panellakásokkal és lakóikkal szemben, mivel ők, értesülve a hőszigetelt lakások lakóinak kisebb fűtési költségeiről, ugyancsak elkezdenek spórolni. Erre lehetőségként a belső hőmérséklet és a szellőztetés gyakoriságának csökkentése áll rendelkezésükre. Mindkettő komfortromlást eredményez a lakáson belül. Épületszerkezeti felújítás hiányában pedig a falak, tetők, nyílászárók állapota tovább romlik.


 A legfontosabb szakmai indokok a pályázat visszavonása mellett:

1. A legfontosabb, hogy ameddig nem hőszigetelik a távfűtéses panelházakat, panellakásokat, addig hiba a költségmegosztásos rendszer elterjesztése és a radiátorok cseréje! A helyes szakmai sorrend: először a panelházakat hőszigetelni kell kívülről, csak utána szabad a fűtés helyi mérését és szabályozását módosítani, megoldani. A pályázat szerint a hőszigetelés elkészítése ráér.

2. Az energiamegtakarítás összehasonlítása: A pályázat elvárt energiamegtakarítása a fűtési idényben minimálisan tíz százalék; ami éves szinten  5 %; míg a panelházak hőszigetelésének elkészítésével, és ablakcserével együtt éves szinten 20-30% a tényleges, megvalósítható megtakarítás. A pályázat elvárja a minimális megtakarítást, ami nem biztos, hogy teljesíthető. A panelházak hőszigetelése esetén tényleges a hőenergia-megtakarítás.

3. A radiátor cseréje nem csökkenti a hőigényt, nem eredményez CO2-kibocsátás csökkenést, mivel a hőigény a helyiség hőveszteségétől függ, nem a radiátor típusától.

4. A költségmegosztó rendszer jelenlegi kiépítése és működtetése fiktív fűtésköltség-elosztást eredményez; ami a lakók között állandó konfliktust is okoz. A költségmegosztó rendszer módosítása nem jelent CO2-kibocsátás csökkenést. A mostani általános, légköbméter szerinti fizetési rendszerhez képest drágább, bonyolultabb, áttekinthetetlenebb, mert többszereplős lett a hődíj fizetésének módja.

5. Pénzügyi kérdések: a költségek és a hődíj-megtakarítás összehasonlítása alapján a megtérülési idő túl nagy, hogy megérje először radiátort cserélni költségmegosztásos rendszer kiépítésével; továbbá a tulajdonosok fizetőképessége korlátozott; valamint a kivitelezésnél előírt átalakítások jelentős része a pályázat szerint önállóan nem támogatható tevékenység!

6. Jogi gondok:

• Társasházak esetén a pályázattal érintett épület összes lakásának tulajdoni hányada alapján számított legalább egyszerű szavazattöbbséggel meghozott közgyűlési határozat alapján; vagy

• lakásszövetkezetek esetén: a pályázattal érintett épület összes lakástulajdonnal rendelkező tagok legalább több mint felének támogató szavazatával meghozott közgyűlési határozat alapján az összes lakásban kötelező a beruházás!

• Jogi abszurdnak tartom, hogy egy közgyűlés kötelezheti arra a lakót, hogy a saját tulajdonát képező radiátort ki kell cserélnie, ezt a munkát el kell tűrnie a saját lakásában és még ő is fizesse azt, ha nem is akarja.

• Megítélésem szerint nem szükséges a lakóknak felülről előírni az energiatakarékosságot és környezettudatosságot, hiszen a saját józan belátásuk alapján is spórolni fognak az energiával, amennyiben érzik a zsebükön, hogy megéri. A hőkomfort érzete azonban fontosabb lehet, mint a spórolás.

 

A tönkrement hőszigetelésű panelfalon keresztül óriási a hőveszteség, nagyobb, mint az ablakkereteknél


Elsődleges a panelházak külső hőszigetelése

Először a panelházakat hőszigetelni kell kívülről, csak utána szabad a fűtés helyi mérését és szabályozását módosítani:

Ameddig a külső hőszigetelést nem csinálják meg és a spórolás reményében csökkentik a fűtési teljesítményt, akkor a lakások elpenészesednek; a lakók fázni fognak; a hőveszteség továbbra is óriási marad és tovább fog nőni. Nemhogy csökkenne a hőveszteség, hanem növekszik, mivel a falak, a tetők, a panelhézagok állapota tovább romlik!

Egyszerűsített hasonlattal élve: Befújja a szél a rossz (30-40 éves, felújítandó) házakon, házréseken, ablakokon, ajtókon keresztül a hideg levegőt, az esőt és havat. A ház falai és lapostetői beáznak, kiengedik a hőenergiát; a falak belső felületi hőmérséklete nagyon alacsony lesz. A pályázat nem az épületszerkezetek megjavítására akarja először rávenni az embereket - hanem arra, hogy szebb legyen a fűtőtest - ami szakmai hiba, ugyanis felcserélték a helyes sorrendet.


Az energiamegtakarítások összehasonlítása
 

• A panelépületek külső falainak és födémszerkezeteinek hőszigetelő anyaggal való burkolása esetén fűtési idényben 20-30 % az energiamegtakarítás. (A meglévő fűtési rendszer meghagyása mellett; és ilyenkor a lépcsőházfűtés is megszüntethető.)

• Nyáron a külső hőszigetelések miatt a hűtő-klímák üzemeltetésében is 20-30% energiamegtakarítás jelentkezik, mert a külső falakat a hőszigetelés miatt nem tudja a napsugárzás 50-70 °C-ra felhevíteni. A lakások nem hevülnek túl ott sem, ahol nem használnak hűtő-klímát; az emberek komfortérzete egyszerűen jobb lesz. Népgazdasági szinten ez a nyári árammegtakarítás és tényleges CO2-megtakarítás is óriási jelentőséggel bír, mivel a lakások túlmelegedése miatt a nyári áramfogyasztás gigantikus mértékeket ölt. Ezzel a pályázat nem is számolhat.

• A CO2-megtakarításnál figyelembe kell venni, hogy egyre több magyarországi városban távfűtésre és HMV-termelésre geotermikus energiát használnak. Pl. Miskolcon ez már eléri az éves hőtermelés 40-60 százalékát. A geotermikus energia felhasználásának csökkentése nem jelent egyúttal CO2-kibocsátás csökkentést, mivel CO2-mentes energiafelhasználásról van szó.


Hibás a költségmegosztó rendszer pályázat szerinti kiépítése és működtetése

Ez ugyanis fiktív fűtésköltség-megosztást eredményez; ami a lakók között állandó konfliktust is okoz - a következő okok miatt: 

• A strangfűtéses elosztási rendszerben az egyedi radiátorok egyedi mérésen alapuló költségmegosztó fizetési rendszere tévedésen alapul. A lakásonként kiépítendő, egy-, vagy kétcsöves rendszerű, lakásonként egy hőmennyiségmérős rendszer biztosítja a pontos, objektív hőmennyiségmérést. Ez adja meg az érintett lakás ténylegesen felhasznált fűtési energiáját, és a tulajdonos így tud a radiátorokra szerelt szelepekkel valódi hőfokszabályozást, spórolást, vagy pazarlást végezni. Ennek alapján a lakása tényleges hőfogyasztásának díját fizeti. Magyarországon is nagyon sok helyen így vannak kiépítve lakóházakban lévő lakások távfűtési, vagy tömbfűtési rendszerei. Kiválóan, gond nélkül működnek. Nem kell gyűléseken egyezkedni a lakótársakkal, hogy hogyan osszák meg egymás között a más-más által felhasznált hőenergiát.

• Mert a távhőszolgáltatók, így a MIHŐ sem vállal semmilyen szakmai felelősséget a leolvasással és a költségmegosztással kapcsolatban. Ez szakmai abszurd! Mármint az, hogy amelyik cég a távhőt szolgáltatja, akinek fizetnek a fűtésért a lakók, az szakmailag nem vállalja fel a költségmegosztó rendszer mérési eredményeit, vagyis azt, hogy mennyi a tényleges hőfogyasztása a lakásoknak. Lásd a MIHŐ Hírmondó 2019. júniusi számában.

• Mert a lakók egy költségmegosztó céggel szerződést kötve, közgyűlésen döntik el, hogy hogyan legyen megosztva a hődíj. Nem szakemberek döntenek és nem a tényleges fogyasztás után fizetnek a fogyasztók. Ez ugyancsak szakmai abszurd. Mert ez a költségmegosztó rendszer a költségmegosztó cégnek jó üzlet, viszont népgazdaságilag és az egyénnek nemigen!

• Mert a költségmegosztók 10-30 százalékos hibával mérnek.

• Mert ha valaki fázik, és saját költségén plusz fűtéssel melegebbet csinál, akkor kétszer fizet, mert a költségmegosztó mérése azt mutatja, hogy a távfűtés több hőt ad. Ez szakmai hiba!


Pénzügyi kérdések

A költségek és a hődíj-megtakarítás összehasonlítása alapján a megtérülési idő túl nagy, hogy megérje először radiátort cserélni költségmegosztásos rendszer kiépítésével. A pályázat szerint a támogatás aránya 10-50%, ami túl laza, de emiatt nem is tisztességes, mert nem lehet vele kalkulálni. A támogatás mértéke pedig minimum 150 000,-Ft; de lakásonként maximum 350 000,-Ft. Vegyünk egy példát: Ha a beruházás lakásonként 200 000,-Ft-ba kerül és a maximális 50% a támogatási arány, akkor lakásonként 100 000,- Ft-ba kerül a tulajdonosnak; ámde mind a 200 000,-Ft-ot előre kell kifizetnie, mert utófinanszírozásos a rendszer. Ha sikerülne évente a hődíjból a 10%-os hődíjat megspórolni, akkor kb. 11,7 év lenne a megtérülési idő a következőkben leírt számítás szerint:

2019-ben Miskolcon egy 55 m2-es lakás éves hődíja bruttó 12×7139,-Ft=85 668,-Ft. (Az alapdíj nem hődíj, ezért abból nem lehet spórolni.) Ennek 10 százaléka 8 567,-Ft. A megtérülési idő: 100 000,- Ft saját költség osztva 8 567,-Ft éves megtakarítással, az eredmény 11,7 év. Amennyiben nem sikerül hozni a 10% hődíj-csökkentést, hanem csak 5 %-ot, akkor 23,4 év a megtérülési idő. Továbbá többe fog kerülni a havi üzemeltetési költség, mert fizetni kell pluszban a költségmegosztásos rendszer üzemeltetési-, karbantartási-, javítási-, és csereköltségeit is.

További gondot jelent, hogy a lakástulajdonosok fizetőképessége általában korlátozott,  és ha a ház nem tudja biztosítani a pályázat által előírt 10%-os energiacsökkentési minimumot, akkor nem is kapnak támogatást a lakók, vagyis nem kapják vissza a befektetett pénzük pályázat által finanszírozandó részét.

Több lakó nem is érdekelt a radiátorok cseréjében, mivel a radiátorait engedéllyel, vagy engedély nélkül korábban már újra cserélte le. Az új, vagy újszerű radiátorok cseréje kidobott pénz és munka lenne.

Mindezek mellett a kivitelezésnél előírt átalakítások jelentős része a pályázat szerint önállóan nem támogatható tevékenység. Ilyen pl. a csőrendszer egycsöves rendszerről kétcsöves rendszerűvé, vagy legalább átkötő szakaszossá történő átalakítása, és a fűtési rendszer strangjainak hidraulikai beszabályozása.


Sziklai Ferenc 

Utoljára frissítve: 2020. máj. 15. péntek, 12:57
Megjelent: 1080 alkalommal
Értékelés:
(0 szavazat)
Címkék: